Mindig is erre vártam! (Louis)

Sziasztok! :3
Itt a rendelt rész! Kedves Lorette Tomlinson részére :) Remélem tetszik! Nemtudom, hogy a hosszúsága megfelel-e de megtettem mindent ^^ Remélem azért érted majd és nem lett túl bonyolult o.o
                                                                                       xoxoWorldDream


Több hónap eltelt mióta utoljára láttam. Elköltöztek a városból. Nem találkoztam vele mióta szó nélkül egy "bocs"-t belökve lelépett, majd másnap üresen várt a házuk. Életemben szerintem akkor sírtam a legjobban. Elvesztettem és nem hívott, keresett. Elfelejtett, ebben biztos vagyok. Semmi jelet nem adott magáról egy ideig....
~ Még több hónappal később ~
- Lorette leveled érkezett valami Troy-tól. Nem bontottam ki, gondolom valami titkos hódoló.- kis táncot lejtve anyám jön, bocsánat robban be a szobámba. Arcán egy hatalmas vigyor és előre érzem, hogy cukkolni fog.
- Mikor jött?- nem néztem fel, csak bámultam lefelé a tankönyvembe.
- Délután hozta a postáás!
- Ne! Csak dalra ne fakadj! Anya ez csak egy levél! Miért olyan nagy cucc ha a lányod egy levelet kap? Te nem szoktál?- nyafogok. Kiakadok ha pici ként kezel engem, olyan lenéző és alacsonyító. Vagy nem is tudom már, nem találok rá megfelelő szót.
- De szoktam csak nem szerelmes levelet! Jaj de ne dumáljunk! Bontsd ki, vagyis olvasd el! Én lent leszek és csinálom a vacsit, majd szólok ha kész!- tapsolt egyet és lement a konyhába. Eszem megáll. Csak nekem van ilyen anyukám vagy másnak is? Mindegy! Egy sima kis boríték volt, semmi olyan jellegű dolog sem volt rajta ami utalt volna a feladóra. Csak a neve egy pár eléggé elolvashatatlan betűvel. "Troy". Ennyi és itt be is telt a külseje. Kivettem egy ollót a tolltartómból és feltéptem vele a papírt. Benne egy levél volt szintén eléggé elolvashatatlan betűkkel, de belekezdtem.
"Kedves Lorette!
Nagyon rég vártam már erre a pillanatra, hogy újra írhassak neked. Nem volt időm a munka, egyetem és a családi gondok mellett. Várom már, hogy viszont láthassalak és legalább egy napot veled lehetek. Minnél hamarabb leszeretném beszélni veled a találkozás időpontját. Nemtudom, hogy leesett-e, hogy ki vagyok, de amint meglátsz lehet, hogy rájössz. Sőt egészen biztos.
Legyél jó és vigyázz magadra!
Sok puszi, Troy!" - sok puszi??? De ki ez? És mi az, hogy újra szeretne velem találkozni? Nem is ismerek Troy-t! Hangosan felsóhajtok. Egy remény vesztett ügy. Ledobom az asztalra a borítékot ami keresztül csúszik rajta majd a végében földet ér. Nemtudom ki lehet ez, de nagyon bekattant. Titkos hódoló, na persze, max kukkoló. Tekintetem a földön heverő papír vonzza. Lenyúlok érte majd megfordítom és a hátulján egy kisseb tartó volt. Csodálkoztam. Dubla lap? A rajta levő rgasztószalag csíkot leszedtem majd egy kis eléggé férfi parfümtől illatozó kék szivecske volt benne. Ez az illat annyira ismerős volt. Louis jutott róla eszembe. A kedvem azonnal rosszabb lett ahogy megint rágondoltam. A kék szemei, a dús barna haja és a nagy répa imádata, a sok bolond és értelmetlen vicce amin ha még nem is tudtam de nevettem és az, hogy mennyire szerettem minden értelemben, még most is. Akaratlanul is egy könycsepp folyt végig arcomon és csöppent a szívre. Kibámultam az ablakomon és a szemben lévő házat kezdtem nézni. Az volt az ő házuk és az ablaka pont az enyémmel szemben volt. Sokszor éjszaka kiültünk a tetőre ami az ablakom alatt húzódott és csak néztük a csillagokat. Ha bármi bajunk, óhajunk volt vagy esetleg szerelmi ügy rögtön összehívtuk a kupaktanácsot és megvitattuk az eseményeket. Na ez az ami hiányzik a mostani életemből. Miután a suliba visszamentem a tragédia után, senkit nem engettem ennyire közel magamhoz. Senki nem pótolhajta őt. Elolvastam az írást amin csak megint a cifra írás volt található. "London, Dover St 15. Ha akarod válaszod küld el erre a címre. Remélem kapok"- és egy mosolygós fej. Kitéptem a füzetemből egy papírt és amilyen gyorsan csak tudtam írtam neki. Na persze, iskolai hódoló, hát eléggé messziről.
" Kedves Troy! Megkaptam leveled! A választ természetesen megkapod. Azt mondtad szeretnél velem találkozni, amint látom Londonban élsz én pedig eléggé messze tőled, szóval nemtudom, hogy gondoltad. Remélem erről értesülök majd és várom leveled. Lorette"- félbehajtottam, kerestem egy üres borítékot és lezártam. Lerohantam a lépcsőn és felkaptam cipőm, kabátom.
- Majd jövök elmentem a postára!- kiabáltam be a konyhába.
- Héé Lorette! LORETTE!- vállamat rázták majd nagyokat pislogva kinyitottam szemem. Mi a? Rápillantottam zargatomra aki kedves barátom volt Louis.
- Mi baj van?- megdörzsöltem szemeim és fejemre húztam édes takarómat.
- Csipkerózsika megígérted, hogy ma eljössz vele futni.- felemelte a takaróm és bemászott mellém. Pici puszit nyomott számra és átfogta derekam. Az ilyen dolgokat mindig olyan hirtelen csinálja, hogy reagálni sincs időm. A gyomrom le-fel kezdett liftezni és az eddig alvó és nyugodt lepkéim most életre keltek. Végre betudom vallani magamnak, hogy beleszerettem a legjobb barátomba. De az érzés sose lesz viszonzott, hiszen ott van neki Mixi akit én nagyon nem csípek, de miatta kijövök vele. Csakis Lou miatt, semmi más miatt nem!
- Hány óra?
- Fél 5! Tudod 2-re beszéltük, de anyud mondta, hogy bealudtál.- hajammal kezdett szórakozni. Tekergette, csavargatta, eltűrte, összekócolta. Sóhajtottam egyet. Miért aludtam én be?
- Miért nem mentél el Mixi-vel?- összetapadt hajába beletúrtam így kisimítva a  csomós tincseket.
- Először is aucs, másodszor pedig Mixi nem ér rá..öhm más dolga van! De figyelj felejtsük el a futást! Gyere, átugrunk hozzám a szomszédba keresünk valami jó filmet aztán pedig felavatjuk az új lejátszód! Na mit szólsz? Ha már ilyen lusta vagy- beleboxoltam vállába mire ő csak nevetni kezdett. Kimásztam az ágyból és amíg ő elterült elkezdtem öltözni. Átsiettünk hozzá és felmentünk a szobájába.
- Keress valamit én nézek valami innit meg kaját ha van!- elkezdtem átnézni a több mint 6 köteg filmet. Hát ez eltart egy darabig, gondoltam. Unalmasabbnál-unalmasabbak vagy esteleg olyanokat találtam csak amik nem érdekelnek. Aztán a szemem megakadt az Eleven Testek című filmen. Ezt mindig is megakartam nézni. Mikor kiléptem a szobája ajtaján az egész ház sötétbe volt burkolva.
- Lou elment az áram vagy csak te szórakozol?- lelépkedtem a nappaliba, de még mindig semmi válasz nem érkezett. A konyhából egy zajt hallottam így arra felé mentem óvatosan megfontoltan. Mikor pedig beértem szám tátva maradt és a cd a kezemből a földre esett. Az asztal szépen megterítve rajta ennivalóval és egy szál rózsával. Reagálásom láttán felkuncogott és elém lépett.
- Ugye nem sokkoltalak le?
- E-ez..de Lou mégis miért?- a sötétben szemeit kerestem amik igen hamar találkoztak az enyémmel.
- Mert mondjuk elakarok valami fontosat mondani neked?- nem szólaltam meg, csak csendben hallgattam- Tudod Lorette nemtudom mennyire vetted az apró jeleket amiket küldtem! De mindig is vártam arra, hogy megtudjam te mégis mit gondolsz a kettőnk kapcsolatáról! Ezért szeretném megkérdezni tőled hogy...szeretsz engem úgy mint egy szerelmet vagy csak barátként tekintesz rám? Mert csakhogy tudd én régebb óta elakartam mondani neked, hogy szeretlek és...- nem hagytam neki, hogy befejezze mondanivalóját. Megfogtam a fejét majd ajkaimmal bekebeleztem az övét és nyelvét egy táncra hívtam. Egyátalán nem ellenkezett és ettől mégjobban örültem.
- Szeretlek, szeretlek!- homlokom az övének döntöttem.- De mi lesz Mixivel?
- Mixivel már azóta nem járok mióta rájöttem, hogy Téged szeretlek és nekem senki más nem kell csak Te!
- Ennek örülök Tory!- felkuncogtam amiért kimondtam.
- Troy. Hm, hát ezt is megtudtad.
- Nem megtudtam, hanem megálmodtam! De a legjobb a mai napban, hogy az enyém lettél!- ezek után pedig a nappalinkban a kanapén összekuporodva és melegedve filmeztünk, amiközben elcsattant azért egy jó néhány csók.